Vihar után – Medián
A március 14-ei és 15-ei hóviharban a Belügyminisztérium kimutatása szerint több mint 14 ezer ember rekedt az utakon. A Medián egy héttel később 1200 fő személyes megkérdezése révén készült felmérése szerint a lakosság 10 százalékának a családjában van valaki, aki hosszú órákig az utakon vesztegelt, vagyis a vihar következményei közel egymillió embert érintettek közelről. Ha ehhez hozzászámítjuk azokat is, akiknek nem családtagjai, hanem barátai, ismerősei rekedtek a hóban, csaknem minden negyedik (24 százalék) magyart legalábbis közvetve érintett a rendkívüli helyzet.
A kormányzat, illetve a katasztrófavédelem tevékenysége azonnal a viták kereszttüzébe került: a szervezetek vezetői kifejezetten elégedetten nyilatkoztak az irányításuk alá tartozó intézmények munkájáról, a belügyminiszter az állampolgárok felelőtlenségét emlegette, az ellenzék pedig a kormányzatot hibáztatta. A felmérés tanúsága szerint a polgárok összességében kevéssé voltak megelégedve a kormányzat munkájával, ezen belül a kormánypárti szavazók az ellenzékre, az ellenzéki szavazók pedig a kormányra mutogattak. Kicsit részletesebben: a kormányzat működésével a válaszadók kétötöde volt elégedett, de csupán 13 százalék érzett maradéktalanul így. Az elégedetlenek aránya összesen 56 százalék volt, ezen belül a teljesen elégedetleneké 24 százalék. A kormánypárti szavazók általában elégedettek (százfokú skálán 71 pont), azok, akiknek nincs pártja (38 pont), és különösen az ellenzéki szavazók (30 pont) pedig elégedetlenek. A véleményeket valamelyest átszínezi az, hogy a válaszadó számon tart-e a környezetében olyanokat, akik az utakon rekedtek, de ennek a hatása lényegesen kisebb a véleményekre, mint a politikai hovatartozásnak. Ennek megfelelően az érintettség azok körében érvényesül a legnagyobb mértékben, akik egyik politikai erőre sem szavaznának, és a többség ebben a körben is egyértelműen kedvezőtlenül vélekedik a „viharos” napokban mutatott kormányzati teljesítményről. A kormánypárti szavazók közül még azok is számottevően elégedettebbek, akiknek van olyan családtagja, vagy barátja, ismerőse, aki maga is a hó fogságában ragadt, mint az ellenzékiek körében azok, akiket személyesen közvetve sem érintettek a vihar következményei. Az érintettség hatása minden nagyobb szavazóbázissal rendelkező párt táborában megfigyelhető, ez alól csupán a jobbikosok képeznek kivételt, akik ettől függetlenül azonosan vélekednek a kormányzat ez ügyben mutatott teljesítményéről. Egyébként, az ellenzék (még önállóan számbavehető) pártjai közül az Együtt 2014 szavazótábora a leginkább kritikus, és a Jobbik hívei is kifejezetten kedvezőtlenül vélekednek a kormányzat teljesítményéről, sőt, kisebb a különbség az MSZP (30 pont) és a Jobbik (34 pont) szavazóinak véleménye, mint az előbbi és az Együtt (22 pont), vagyis a két „baloldali” párt híveinek ítélete között.
Konkrétabban megnevezve a kormányzati reakció gyorsaságát és eredményességét, ugyancsak érvényesül mind a pártpreferencia, mind az érintettség hatása, és az előbbi ebben a tekintetben is domináns. Abban az emberek döntő többsége, csaknem nyolctizede egyetért, hogy a kormányzat késve lépett, de kisebb részük egyben tompítja is a kritika élét, ugyanis azt is gondolja, hogy a késlekedésnek „nem volt jelentősége, mert ha időben lépett volna a kormány, akkor sem tudták volna megakadályozni, hogy az utakon ragadjanak az emberek”. Összességében a döntő többség szerint „a kormányzat későn reagált, és emiatt sokan az utakon ragadtak”, és az ellenzéki szavazók és a pártpreferencia nélküliek körében is ez az egyértelműen elmarasztaló vélemény a domináns. Csupán minden ötödik válaszadó elégedett a lépések hatékonyságával, és ez a vélemény kizárólag a kormánypárti szavazók körében kerül többségbe. Ugyanakkor még a hívei közül is csaknem minden második úgy látja, hogy a kormányzat késlekedett, de három így vélekedő közül kettő részben felmentést is ad, mert szerintük a következményeket ettől függetlenül nem lehetett elkerülni.
A bírálatokból kijutott az ellenzéknek is, ám róluk a többség azt gondolja, hogy „okkal bírálják a kormányzatot, mert mulasztásával sok embert hozott veszélybe”. Az ellenzék szerepének megítélésében a korábban említetteknél is erősebben érvényesül a politikai beállítódás hatása. Az emberek kétötöde szerint “az ellenzék egy elkerülhetetlen természeti katasztrófából próbál hasznot húzni”, de ez a vélemény csupán a kormány szavazótáborában kerül többségbe, igaz ott meghatározó módon. Az ellenzéki pártok hívei körében domináns a pártjaik megnyilvánulásait elismerő nézet, és a pártnélküliek körében is egyértelműen többségben vannak azok, akik ezt képviselik.
A felmérés kitért az utakon rekedtek megnyugtatására szánt sms-ek ügyére is. Az sms-ek kiküldését a többség feleslegesnek ítélte, és csupán minden negyedik ember szerint volt szükség ezekre. A politikai beállítódás ezeken a véleményeken is erősen nyomot hagyott, de még a kormánypártiak körében sem éri el az abszolút többséget az akcióval egyetértők aránya, az ellenzéki szavazók és a „semlegesek” körében pedig egyértelműen azok vannak többségben, akik szerint felesleges volt az üzenetek kiküldése. Az sms-ek szükségességének megítélését ráadásul az érintettség egyáltalán nem befolyásolta.
Emlékezetes, hogy a belügyminiszter nyomást gyakorolt a mobilszolgáltatókra, hogy viseljék az üzenetek kiküldésének költségeit. Az emberek többsége azonban azt tartaná helyesnek, ha a kormány kifizetné az sms-ek díját, és csupán a kormánypárti szavazók körében vannak többen azok, akik szerint a szolgáltatóknak le kellene nyelni a költségeket. A nagyobb ellenzéki pártok szavazótáborai között nincs érdemi különbség, vagyis a retorikájában hangsúlyosan multiellenes Jobbik táborában éppúgy körülbelül kétszer annyian vélik, hogy a kormánynak kellene állnia a számlát, mint azt, hogy a szolgáltatóknak.
| Adatfelvétel ideje | 2013. március 22-26. |
|
Adatfelvétel módja |
CAPI |
|
Mintanagyság |
1200 |
|
Mintavételi hiba |
2,9 százalék |